Úszók vállfájdalmának megelőzését célzó nyújtógyakorlatok alkalmazása gyermekkorban

Úszók vállfájdalmának megelőzését célzó nyújtógyakorlatok alkalmazása gyermekkorban

Application of stretching exercises in childhood for preventing shoulder pain in swimmers

Szendrő Gabriella1, Schmidtka-Várnagy Anna1, Törös Károly2, Perlakyné Szlavitsek Gizella3, Hömöstrei Péter4, Ányos Viktor4, Dr. Zomborszky Márton5

1: Fonyódi Gyógyintézet, 2: Magyar Úszó Szövetség, 3: Budapesti Honvéd Sportegyesület Úszó Szakosztály, 4: Balatonboglári Sport Club Úszó Szakosztály, 5: Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház

Bevezetés

Az úszók egyik leggyakoribb mozgásszervi panasza a váll elülső részének krónikus fájdalma. Az úszóváll néven is emlegetett állapot vezető tünete az aktivitás közben vagy után fellépő fájdalom, melyet idővel a vállízületi mozgások beszűkülése, funkciójának romlása követhet. Az úszóváll előfordulása az úszóversenyzők körében igen magas, az irodalmi adatok 40-91% közötti érintettségről számolnak be (kortól, nemtől, illetve a terhelés mértékétől függően).10

A vállpanaszok kialakulásának esélye az úszók körében a mozgás jellege miatt jelentős, hiszen a fej feletti mozdulatok folyamatos ismétlése az úszás során rendkívül nagy terhet ró a rotátorköpeny izmaira, ami idővel fájdalommal, gyulladással, és különböző lágyrész-patológiák megjelenésével járhat. Az úszóváll tehát nem egy konkrét kórképet takar, hiszen a tünetek hátterében sokféle patológiás folyamat (impingement szindróma, a rotátorköpeny inainak, illetve a m. biceps brachii hosszú fejének károsodása, a labrum sérülése, stb.) állhat.2 Az állapot kialakulását számos tényező együttes hatása idézi elő, melyek ismerete megteremti a prevenció lehetőségét.

Az úszóváll kialakulásának lehetséges okai

Nem megfelelő úszótechnika

A fájdalommentes úszáshoz elengedhetetlen a helyes mozdulatok elsajátítása és megfelelő kivitelezése. Mivel a versenyszerűen úszók naponta több ezer karcsapást is megtesznek, egy mégoly parányi, de folyamatosan jelen lévő technikai hiba is komoly következményekkel járhat. Gyorsúszás során a legtipikusabb probléma, hogy a törzs a kar előrehozása közben nem fordul el kellő mértékben, így a subacromialis tér beszűkül, ami hosszútávon a rotátorköpeny inainak irritációjához vezethet. A pillangóúszás során a mozgás szimmetrikus jellegéből adódóan a törzsrotáció nem lehetséges, ezért ez az úszásnem, a fenti ok miatt, rendkívüli mértékben igénybe veszi a vállízületet. Hátúszás közben főként a tok elülső része terhelődik, hiszen az erőkifejtés abdukált-kirotált helyzetből indul. Ennél az úszásnemnél is kulcsfontosságú a törzs megfelelő rotációja. Mellúszás során a mozdulatok végig a törzs előtt valósulnak meg, így az itt ébredő erők kissé más jellegűek, mint a többi úszásnemnél.11

Nem megfelelő mennyiségű, illetve minőségű terhelés

Több vizsgálat eredménye bizonyítja, hogy az edzésmennyiség (hetente/évente megtett kilométerek, illetve a vízben töltött órák száma alapján) összefügg a vállpanaszok megjelenésével.10 Emellett a túlzott mértékű, nem a sportoló fizikai állapotához igazodó, esetleg különböző eszközökkel végzett edzés könnyen az izmok fáradásához, majd idővel sérüléséhez vezethet. A lapockát stabilizáló izmok (elsősorban a m. serratus anterior) kifáradása esetén ugyanis a lapocka optimális helyzete megváltozik, emiatt a subacromialis tér beszűkül, ami kedvez az impingement szindróma kialakulásának. Az izomfáradás, majd az ennek következtében fellépő fájdalom drasztikusan megváltoztatja az izmok működését, és az úszó technikáját, melynek elsődleges célja immár a legkevésbé fájdalmas helyzet megtalálása, nem pedig a minél hatékonyabb mozdulatok kivitelezése lesz.11

Fokozott ízületi lazaság

Az úszóvállal foglalkozó szakemberek körében az egyik legtöbbet vizsgált, és máig erősen vitatott kérdés a fokozott ízületi lazaság és a vállfájdalom kapcsolata. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy az ízület laxitása elősegíti a fájdalom és a különböző lágyrészpatológiák megjelenését, ugyanakkor több tanulmány eredménye cáfolja ezt.6 Kijelenthetjük azonban, hogy amennyiben az extra mértékű mozgáspályák elérését célzó stretching során a passzív stabilizátorok anatómiailag és funkcionálisan károsodnak, az megnöveli az ízületet stabilizáló izmok (elsősorban a rotátorköpeny izmainak) feladatát. Így a rotátorköpeny izmaira jóval nagyobb teher hárul, ami hosszútávon az izmok kifáradásához, az ízület stabilitásának csökkenéséhez, és emiatt akár sérüléshez is vezethet.

A hatékony úszáshoz elengedhetetlen ízületi lazaság csupán az úszók mintegy 20 százalékánál veleszületett. A többi sportoló az extrém nagy mozgáspályákat a sportmozgás, és még inkább a sokszor drasztikus nyújtógyakorlatok rendszeres végzésével érheti el.13

Csökkent  kirotációs mozgáspálya (ER<93°)

Amennyiben a kirotációs mozgáspálya csökkent (nem éri el a 93°-ot), gyorsúszás esetén a kar előrevitele során az abdukciós mozgáshoz nem társul megfelelő mértékű kirotáció, ezáltal lecsökken a subacromialis tér, ami impingement szindróma kialakulásához vezethet.12

Fokozott kirotációs mozgáspálya (ER>100°)

A rutinszerűen használt, igen erőteljes nyújtótechnikák alkalmazásával extrém nagy kirotációs értékek érhetők el a sportolóknál. Ez sajnos sok esetben a passzív stabilizátorok károsodásával jár, ami egyrészt a vállízület anterior instabilitását, másrészt a tokban található receptorok sérülése révén az ízület proprioceptív érzékelésének zavarát eredményezheti.12

Csökkent berotációs mozgáspálya

A dobósportolók esetén már többszörösen bizonyított tény, hogy a tok hátsó részének zsugorodása miatt beszűkült berotáció megnöveli a vállpanaszok kialakulásának rizikóját. Bár úszók esetében az összefüggés kevésbé egyértelmű, egyes vizsgálatok szerint a tok zsugorodása a humerusfej anterior-inferior elcsúszását okozhatja, ami megnöveli a (másodlagos) impingement szindróma veszélyét.5

Az izomegyensúly felborulása

Az úszóversenyzők körében igen gyakran felfedezhető izomdiszbalansz valószínűsíthetően hozzájárul a vállfájdalmak kialakulásához1. A mellizmok (m. pectoralis major et minor) és a m. latissimus dorsi zsugorodása, illetve a lapocka-közelítő izmok (mm. rhomboidei, m. trapesius felső és középső része), és a váll kirotátor izmainak (m. infraspinatus, m. teres minor, m. deltoideus hátsó része) gyengesége révén kialakul az úszók jellegzetes testtartása. Az előreeső vállak, a protrakcióban lévő lapockák miatt a vállízület biomechanikája megváltozik, ami egyrészt fokozza az ízület sérülésre való hajlamát, másrészt csökkenti az izmok hatékonyságát.9,10

Sportolók esetében a vállízületet érintő kórképek jelentős része a váll körüli izomzat túlterhelése miatt jön létre. A törzsstabilizáló izomzat kellő megerősítésével ugyanakkor a vállra eső terhelés számottevően csökkenthető, ami csökkenti a vállfájdalom kialakulásának esélyét.8,10

A vizsgálatról

Résztvevők

A vizsgálatban 18 gyermek vett részt (6 lány és 12 fiú, átlagéletkor: 8,8 év), a részvétel önkéntesen történt, a szülők megfelelő tájékoztatás után, beleegyező nyilatkozat aláírásával engedélyezték a gyermekek részvételét a vizsgálatban. Az elsősorban a vállízület mozgékonyságának javítását célzó gyakorlatsort (11 db gyakorlat) a gyermekek 6 héten keresztül, hetente 3 alkalommal végezték, az úszóedzést követően, edzői felügyelet mellett.

Az alkalmazott gyakorlatok

A nyújtó gyakorlatok összeállítása során igyekeztünk egy olyan, az életkori és sportági sajátságokhoz igazodó gyakorlatsort alkotni, mely hosszútávon elősegítheti az úszóváll kialakulásának megelőzését. Ennek megfelelően fontos szerep jut a mellizomzat (1. ábra), illetve a m. latissimus dorsi (5. és 6. ábra) nyújtásának – ez utóbbi erősen korlátozhatja a flexiós mozgásokat, ami 12 éven aluli úszóknál a vállfájdalom egyik potenciális forrása7,10. Emellett természetesen a vállöv tónusos izmainak – m. trapesius felső része (2. ábra), m. levator scapulae (4. ábra) nyújtására is sor kerül, hiszen a vállövi izomegyensúly helyreállításának lényeges pontja ezen izmok tónusának helyreállítása. Emellett a felkar izmainak – m. biceps brachii (8. ábra)és m. triceps brachii (3. ábra)- stretchingje is elengedhetetlen. A gyakorlatok között helyet kapott a hátsó képletek nyújtása is – ez tekinthető a hátsó tok nyújtását célzó, több tanulmány szerint is igen hatékony 1 ún. „sleeper stretch” elnevezésű feladat egyszerűbb változatának.

A gyakorlatok összeállítása során mindvégig elsődleges szempont volt a passzív stabilizátorok kímélete, hiszen az ízületi tok- és szalagrendszer stabilizáló szerepe mellett propriceptív receptorai révén a mozgásérzékelésben is fontos szerepet játszik.3

A mozdulatokat a gyerekek stabil helyzetben, a légzéssel összehangoltan, legalább 10 másodpercen keresztül végezték. A nyújtani kívánt izmok megéreztetését a közreműködő gyógytornászok és edzők taktilis ingerekkel is segítették.

A gyakorlatok és a nyújtani kívánt képletek

1. M. pectoralis major et minor

1. M. pectoralis major et minor

2. M. trapesius felső része

2. M. trapesius felső része

3. M. triceps brachii

3. M. triceps brachii

4. M. levator scapulae

4. M. levator scapulae

5. M. latissimus dorsi (1)

5. M. latissimus dorsi (1)

6. M. latissimus dorsi (2)

6. M. latissimus dorsi (2)

7. Hátsó tok

7. Hátsó tok

8. M. biceps brachii

8. M. biceps brachii

9. Gerinc melletti izomzat

9. Gerinc melletti izomzat

Tapasztalatok

A gyerekek a gyakorlatsort gyorsan elsajátították, a mozdulatokat helyesen és örömmel végezték. A vizsgálatban részt vevő edzők és gyógytornászok törekedtek arra, hogy a gyerekek a stretching során tudatosan, a légzéssel összehangolva, valóban a nyújtani kívánt izmokra koncentrálva mozogjanak. A helyesen kivitelezett gyakorlatok során tapasztalt mozgásélményt a gyerekek sikerként élték meg. A nyújtás a rendszeres gyakorlásnak köszönhetően az edzés szerves részévé vált.

Terveink

Mivel az úszóváll kialakulásának hátterében számos tényező együttes hatása áll, megelőzése is csak egy komplex, sokrétű program segítségével valósítható meg. A prevenció fontos részét képezi a maximális mozgáspályákat a passzív stabilizátorok kíméletével elérő, és a vállövi izomdiszbalansz helyreállítását célzó stretching. Terveink között szerepel a fentebb ismertetett gyakorlatsor hosszútávon történő gyakoroltatása és a mozgáspályákra kifejtett hatásának vizsgálata. Azonos életkorú, más módszerrel nyújtó versenyúszókból álló kontrollcsoport bevonásával vizsgálni szándékozunk az ízületkímélő, a mellizmokat és a hátsó tokot célzottan nyújtó gyakorlatsor eredményességét és a vállfájdalmak megelőzését segítő hatását.

Hosszú távú terveink közé tartozik egy komplex prevenciós program kidolgozása, mely a nyújtás mellett a lapockaközelítő izmok és a rotátorköpeny izmainak célzott erősítését, a törzsstabilitás hatékony fejlesztését és a testtartás korrekcióját is magában foglalná.

Források

  1. Aldridge R, Guffey JS, Whitehead MT, Head P: The effects of a daily stretching protocol on passive glenohumeral internal rotation in overhead throwing collegiate athletes. Int J Sports Phys Ther. 2012; 7(4) 365-71.
  2. Almeida GPL, De Souza VL, Barbosa G, Santos MB, Saccol MF, Cohen M: Swimmer’s shoulder in young athlete: Rehabilitation with emphasis on manual therapy and stabilization of shoulder complex. Manualtherapy    2011; 16(5) 510-515.
  3. Björklund M, Djupsjöbacka M, Crenshaw AG: Acute muscle stretching and shoulder position sense. J Athl Train 2006; 41(3) 270-4.
  4. Borsa PA,Scibek JS, Jacobson JA, Meister K: Sonographic stress measurement of glenohumeral joint laxity in collegiate swimmers and age-matched controls. Am J Sports Med. 2005; 33(7) 1177-84.
  5. Dashottar A, Borstad J: Posterior glenohumeral joint capsule contracture. Shoulder Elbow. 2012; 4(4).
  6. Gaunt T, Maffuli N: Soothing suffering swimmers: a systematic review of the epidemiology, diagnosis, treatment and rehabilitation of musculoskeletal injuries in competitive swimmers.  Br Med Bull. 2012; 103(1) 45-88.
  7. Herrington L, Horsley I: Effects of latissimus dorsi length on shoulder flexion in canoeists, swimmers, rugby players and controls. JSHS 2014 3(1) 60-63.
  8. Krabak BJ, Hancock KJ, Drake S: Comparison of dry-land trainig programs between age groups of swimmers. PM R 2013; 5(4) 303-9.
  9. Pollard H, Croker D: Shoulder pain in elite swimmers. Australas Chiropr Osteopathy 1999; 8(3) 91-5.
  10. Tate A, Turner GN, Knab SE, Jorgensen C, Strittmatter A, Michener LA: Risk factors associated with shoulder pain and disability across the lifespan of competitive swimmers. J Athl Train 2012; 47(2) 149-158
  11. Tovin BJ: Prevention and treatment of swimmer’s shoulder. N Am J Sports Phys Ther 2006; 1(4) 166-75.
  12. Walker H, Gabbe B, Wajswelner H, Blanch P, Bennell K: Shoulder pain is swimmers: A 12-month prospective cohort study of incidence and risk factors. Phys Ther Sport 2012; 13(4) 243-9.
  13. Wanivenhaus F, Chaudhury S, Rodeo SA: Epidemiology of injuries and prevention strategies in competitive swimmers.  Sports Health. 2012;  4(3) 246-51.