A gerincferdülés (scoliosis)

Mikor beszélünk gerincferdülésről?

Bár elsőre úgy képzelnénk, hogy a gerincferdülés (scoliosis) csupán oldalirányú elmozdulást jelent, valójában a tér mindhárom síkjában megfigyelhető, komplex deformitásról van szó.

Többféle gerincferdülés létezik?

A gerincferdüléseket nagyon sokféleképpen osztályozhatjuk, például az elhelyezkedés, a kialakulás ideje és oka szerint, ám alapvetően két típusra kell osztanunk őket: funkcionális- és strukturális scoliosisra. A funkcionális scoliosis hátterében általában egyszerű tartáshiba, esetleg végtaghossz-különbség áll, amikor a felborult izomegyensúly a csontos elemek elmozdulását eredményezi. Ez a típusú görbület  hosszú ideig rugalmas marad, és ennek megfelelően célzott gyógytornával könnyedén korrigálható. Ebben a típusban sohasem jelenik meg bordapúp!

A strukturális scoliosisok esetében a kialakulás oka többnyire ismeretlen (ezért illetik az idiopathiás jelzővel), és sajnos a terápia sikere sem szavatolható.

Mi jellemző a strukturális scoliosisra?

A gerincet alkotó csigolyák nem csupán egymáshoz képest csúsznak el oldalra, így kialakítva az oldalirányú görbületet, de el is fordulnak (rotáció), sőt a csigolyatestek önmagukban is elcsavarodnak (torzió). Jellemző a scoliosisra, hogy általában együtt jár az egészséges, oldalról látható görbületek eltűnésével: a hát szinte teljesen lapos lesz (ez főként a lapockák közti területen szembetűnő).

Milyen következményei vannak a gerinc deformálódásának?

A csigolyákkal együtt a hozzájuk kapcsolódó bordák is elmozdulnak, így létrehozva a görbület konvex oldalán a bordapúpot, mely főként lehajláskor válik láthatóvá (ezért a gerincferdülés vizsgálatakor minden esetben meg kell tekinteni így is a beteget).  Mivel az egész mellkaskosár elcsavarodik, a bordapúp oldalán elöl kis bemélyedés figyelhető meg a kulcscsontok alatt, míg a másik oldali mellkasfél kissé elődomborodik (lányok esetében ez a két mell méretkülönbségét okozhatja).

A háton található bordapúppal ellentétes oldalon, a deréki szakasznál jelenik meg az ágyéki púp, mely azonban kevésbé szembetűnő, hiszen itt már nem kapcsolódnak bordák a csigolyákhoz. A görbületek konkáv oldalán bemélyedések, völgyek jelennek meg mind a háti, mind a deréki szakaszon.

Milyen látható jelei vannak a strukturális gerincferdülésnek?

Az egyik legszembetűnőbb jegy a görbületek ellapulása (lapos hát), ugyanakkor jellemző a látható aszimmetria: a nyak, fej elbillenése valamelyik oldalra, a vállak és a lapockák eltérő helyzete a két oldalon, illetve a test mellé lelógatott kar és a törzs által alkotott háromszög szintén különböző nagysága. Nagyobb fokú görbületnél jól láthatók az oldalirányú eltérések, de kisebb görbületek is láthatóvá válnak a bordapúp révén, ha megkérjük a beteget, hogy hajoljon le (hyperflexiós  vagy Adams- teszt). A gerincferdüléshez gyakran társul a medence oldalra való eltolódása (prominencia), illetve elcsavarodása.

Hogyan diagnosztizálják a gerincferdülést?

A gondos fizikális vizsgálatot, mely magában foglalja a megtekintést és a tapintásos vizsgálatot is, kétirányú röntgenfelvétel készítése egészíti ki. Nagyon fontos, hogy a felvétel álló helyzetben készüljön, mivel a rugalmasabb görbületek fekve sokkal enyhébbnek mutatkoznak. Ugyanezen okból nem szabad megkérni a beteget, hogy húzza ki magát, hisz ekkor sem a valós képet rögzíti a felvétel. A felvételen a teljes gerincnek láthatónak kell lennie, tehát a fejet és a medencét is magában kell foglalnia. A röntgenfelvétel korrekt elkészítése kulcsfontosságú a pontos diagnózis és kezelési terv kialakításához, hiszen a felvételen látható értékek alapján dől el, hogy a betegnek elég-e a célzott gyógytorna, vagy korzettet kell hordania, esetleg elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás.

A gerincferdülés mértékét scoliometer segítségével is megbecsülhetjük. Ezzel az egyszerű eszközzel következtetni lehet a görbület nagyságára, főként vékonyabb személyeknél.

Egyre gyakoribb eljárás a 3D felületmérés, mellyel szépen nyomon követhető a görbületek változása.

Kiknél és mikor jelenhet meg a gerincferdülés?

Bár a gerincferdülés a születést követően a gyermekkor bármelyik szakaszában megjelenhet, az idiopathiás scoliosisok döntő többsége 10 éves kor után jelenik meg. A pubertáskor kiemelt jelentőségű ezeknél a betegeknél, hiszen ekkor növekszik a leggyorsabban a gerinc, ami megfelelő kezelés hiányában a görbületek nagymértékű, gyors romlásához vezethet. A csontosodás befejeződésével általában a ferdület romlása is lezajlik. Az idiopathiás scoliosis négyszer – hétszer gyakrabban fordul elő lányoknál, mint fiúknál.

Hogyan kezelik a strukturális scoliosist?

A kezelési stratégiát alapvetően a görbület mértéke határozza meg:

–          10 Cobb fok alatt: nem szükséges kezelés, ám a rendszeres orvosi kontroll elengedhetetlen, hogy az esetleges állapotromlást időben felfedezzék.

–          10-20 Cobb fok között: célzott gyógytorna (Schroth terápia) végzése javasolt. A Schroth terápia végzése megteremti a lehetőséget, az állapotromlás megállítására, a testi- és a röntgenen látható kép javítására, a görbületek korrekciójára.

–          20 Cobb fok felett: a rendszeres gyógytorna végzése mellett korzett hordása javasolt.

–          40-50 Cobb fok felett: az operáció a legtöbb esetben elkerülhetetlen.

Mit kell tudni a korzettről?

Napjainkban leggyakrabban az ún. Chêneau-korzettet alkalmazzák a strukturális scoliosis kezelésére. E műanyagból készült, könnyű korzett mindenkire egyedileg, méretvétel után készül. A korzett alapelve, hogy a görbületek csúcsára beépített nyomópontokkal (pelották) nyomást gyakorolnak, míg az ellentétes oldalon szabad tereket hagynak, így „kényszerítve” korrigált helyzetbe a gerincet. A korzett viselése egész nap és éjjel is javasolt, kialakítása lehetővé teszi, hogy a gyermek mindennapi tevékenységét szabadon, kényelmesen elvégezze (korzettben úszni is lehet, sőt van, aki bukfencezni is tud benne!). Természetesen a korzettviselés nagy lelki terhet ró a serdülőkorú gyermekre, így a pszichés támogatás is elengedhetetlen része a terápiának.

És az úszás?

Hosszú ideig a gerincferdülés legmegfelelőbb terápiájának az úszást tartották, ám ma már szakmailag alátámasztott tény, hogy a strukturális scoliosisok kezelésére nem alkalmas az úszás! E komplex, háromdimenziós, aszimmetrikus elváltozás nem korrigálható egy szimmetrikus mozgásformával. A túlzásba vitt úszás még ronthat is a beteg állapotán, mivel a megerősödött izomzat fixálhatja a görbületet. Ugyanakkor a heti néhány alkalommal, nem versenyszerűen végzett úszás hasznos a szív-és érrendszerre és a tüdőkapacitásra kifejtett hatása révén, ezért teljesen nem kell lemondani-e mozgásformáról sem (megoldást jelenthet a korzettben való úszás is).

Miért fontos, hogy kezeljük a gerincferdülést?

A gerincferdülés nem csupán esztétikai probléma (bár fiatal lányokról, nőkről lévén szó ez sem elhanyagolható kérdés), de súlyosabb esetekben az egészséget is veszélyezteti. Serdülőkorban a scoliosis nem jár fájdalommal, ám felnőttkorban az egyenlőtlen terhelés miatti degeneratív változások már komoly fájdalmakat okozhatnak. Nagy görbületek esetén a mellkas deformálódása jelentősen ronthatja a légzésfunkciókat és nagy terhet ró a szívre is, így akár számottevően csökkentve a várható élettartamot.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?