A csontritkulás (osteoporosis)

Mi a csontritkulás lényege és mik a fő tünetek?

A betegség meghatározása

A csontritkulás a szervezet összes csontjára kiterjedő betegség, mely során a csont szerves és szervetlen állománya egyaránt megfogyatkozik, a csont szerkezete károsodik, s emiatt sokkal könnyebben eltörik.

A csontritkulás tünetei

Igen alattomos betegség, mivel a tünetek csak nagyon későn, már előrehaladott stádiumban jelentkeznek csak (emiatt nevezik „néma járványnak” is). Viszonylag korai tünet lehet a már említett hátfájás, a fáradékonyság, a patológiás – azaz már nagyon kis erőhatásra bekövetkező – törések előfordulása. E törések tipikus helyei közé tartozik az orsócsont (radius) csukló feletti része, a már említett háti csigolyák, a felkarcsont illetve a combcsont nyaki része.

Idővel a beteg testi képe is átalakul: a testmagasság jelentősen (több mint 12 cm-rel) csökken, a vállak előreesnek, a hát görbülete fokozódik, miközben a derék homorú íve eltűnik, a has előredomborodik, a térd enyhén hajlított helyzetben rögzül. Ennek következtében az izomegyensúly felborul, légzési nehézségek léphetnek fel a mellkas összenyomódása miatt, s a hátfájdalom is egyre fokozódik. Mivel a súlypont előretolódik, a járás bizonytalanná válik, ami növeli az elesés veszélyét, ami ebben a betegségben nagy eséllyel csonttöréssel jár.

Kiket érint a csontritkulás?

Változókorban lévő nők

A csontritkulás jellemzően az idősek betegsége, bár nőknél már a menopauza után súlyos mértékű lehet (a menstruáció elmaradása előtti és utáni öt évben a leggyorsabb a csont tömegének fogyása). Ezt a típust postmenopausalis (azaz a menopauza utáni) csontritkulásnak nevezik, s jellemző „célszerve” a csigolyák teste.

Idős férfiak

A tévhittel ellentétben a férfiak is ki vannak téve a csontvesztés veszélyének, ugyanis a valóban időseket (75 év felett) érintő, „szenilis csontritkulás” a nőkkel azonos arányban támadja meg őket (e típus az oka az idősek között gyakori combnyaktörésnek).

Egyéb veszélyeztetett csoportok

Vannak olyan veleszületett vagy szerzett betegségek is, melyek fiatalabb korban is csontritkulást okozhatnak, pl. a cukorbetegség, a krónikus vese- és májbetegségek, vagy a pajzsmirigy rendellenes működése. Sok gyógyszer mellékhatásaként is kialakulhat csontritkulás, ezek körül a legjellemzőbbek a szteroidok, de a heparin, vagy bizonyos daganatellenes szerek is ilyen hatásúak.

Mi hajlamosít a csontritkulásra?

A csontritkulás rizikótényezői: a női nem, az európai vagy ázsiai származás, a vékony, alacsony testalkat. Hajlamosít a hirtelen súlyvesztés, illetve a mozgáshiány, mivel a csontképződés ingere az izmok működése során a csontokra kifejtett húzóerő (ez az oka, hogy tartósan rögzített testrészeknél helyi csontritkulás is megfigyelhető). Természetesen az idős kor, illetve a korábban felsorolt betegségek és gyógyszerek is növelik a betegség megjelenésének esélyét. Vannak olyan életmódbeli tényezők, amik szintén nem tesznek jót csontjaink egészségének: például a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a súlyos alultápláltság, de az extrém fizikai terhelés (élsportolók!) is ide tartozik.

Mit tehetünk a csontritkulás megelőzésére?

Életünk során a maximális csonttömegünket (csúcs-csonttömeg) húszas éveink elején érjük el.  Ezután már az építő folyamatokkal szemben túlsúlyba kerül a csontbontás, s folyamatosan veszíteni kezdünk csontjaink tömegéből. Ezért az elsődleges cél a minél nagyobb csúcs-csonttömeg elérése: sok, testsúlyterheléssel járó mozgással (futás, torna, labdajátékok ideálisak, de az úszás nem!), D-vitaminban és kálciumban gazdag táplálkozással és a rizikótényezők (dohányzás, alkohol, drogok, stb.) kiiktatásával. Sajnos a csontvesztést nem tudjuk elkerülni, ám a folyamat a fentiek figyelembevételével jelentősen lassítható.

A mozgás elengedhetetlen a megfelelő csonttömeg eléréséhez.

A mozgás segít a csonttömeg megtartásában.

A megelőzés második szintje a mozgás és a megfelelő táplálkozás folytatása mellett a nagy rizikójú személyek kiszűrése, és minél korábbi kezelése, ami a célzott gyógytorna mellett gyógyszeres kezelést is jelenthet.

Hogyan szűrik a csontritkulást?

DEXA

A csontsűrűség mérésére több módszer is alkalmas, hazánkban a legelterjedtebb a ún. DEXA vizsgálat, ahol röntgensugarak segítségével mérik a csont ásványianyag-tartalmát (nem azonos a hagyományos röntgenvizsgálattal, mellyel már csak az előrehaladottabb csontritkulás tünetei láthatók). A mérés eredményét két adattal jellemzik: a T-score a fiatalkori csúcs-csonttömeghez, a Z-score a saját korcsoporthoz viszonyítja a mért értékeket. Csontritkulásról akkor beszélünk, ha a T-score kisebb, mint -2,5 SD.

Egyéb vizsgálatok

E mérés még kiegészülhet hagyományos radiológiai vizsgálattal, illetve csontanyagcsere vizsgálatokkal, ahol az építés és bontás sebességét és arányát határozzák meg.

Mit tehetünk, ha kiderül, hogy csontritkulásunk van?

Gyógyszeres kezelés

A csontvesztés folyamatát sokféle gyógyszer alkalmazásával lassíthatják: kalciumot és D-vitamint minden esetben kap a beteg, de az egyéni kórtörténet alapján ez kiegészülhet biszfoszfonátokkal, parathormonnal , hormonpótló szerekkel (menopauza után), stb.

Mozgásterápia

A gyógyszeres terápia mellett rendkívül fontos a megfelelő gyógytorna végzése. Ilyenkor a leginkább veszélyeztetett területeket körülvevő izomzatot próbáljuk megerősíteni, egyrészt mert az izomműködés a csontépítést segíti elő, másrészt az erős izomzatnak védő funkciója is van. Elsősorban tehát a törzs izomzatát (a mélyen lévő kis hátizmok szerepe itt is fontos!), és a csípő körüli izmokat dolgoztatjuk, de az izomerősítés mellett elengedhetetlen a kóros tartás korrekciója, a felborult izomegyensúly helyreállítása is.

Idős korban, különösen ha csontritkulásban szenved valaki, életbevágó az esésmegelőzés. Ennek eszközei a különböző, sokszor instabil felületen végzett egyensúly-gyakorlatok (remek egyensúly-fejlesztő mozgásforma a jóga vagy a tai-chi  is!), a megbotlás-kilépés gyakorlása, vagy a gyógytornász segítségével végzett esés-megéreztető feladatok. Az esésmegelőzéshez természetesen hozzátartozik a biztonságos otthoni környezet megteremtése, a megfelelő cipő, szemüveg viselése, vagy a vérnyomás és vércukor szintjének beállítása is.