Az isiász

Mi az isiász?

Az isiász meghatározása

Isiász alatt az ülőideg (n. ischiadicus) gyulladását, irritációját értjük (a pontos definíció szerint az idegnek az ötödik deréki, és első keresztcsonti ideggyök által alkotott részének gyulladása). Fontos leszögezni, hogy maga az isiász nem egy diagnózis, hanem csupán tünet (ahogy lumbágó alatt is a derék helyi fájdalmát értjük, mégis sokan önálló betegségnek gondolják). Igen változatos panaszokat képes okozni, de a legjellemzőbb talán a kínzó alsó végtagi fájdalom, mely jellegzetes lefutású, s akár a lábfejig is elérhet.

Az ülőideg (nervus ischiadicus)

Az ülőideg a leghosszabb és legvastagabb perifériás idegünk (minden olyan idegi elemet perifériásnak nevezünk, ami nem a központi idegrendszerben – tehát az agyban vagy a gerincvelőben – található). Az ideg fő tömegét az alsó deréki csigolyák közül, illetve a keresztcsont területéről kilépő ideggyökök adják, melyek összefonódva a fartájékon át, majd a comb hátsó felszínén húzódnak. A comb középmagasságában az ideg két ágra oszlik (n. tibialis és n.peroneus communis), melyek a lábszár és a lábfej mozgatásáért és érző működéséért felelnek. Az ülőideg tehát egy idegi összeköttetést biztosít a törzs és az alsó végtag között.

A test legvastagabb odege az ülőideg.

A test leghosszabb és legvastagabb idege az ülőideg.

Mik az isiász tünetei?

Az isiász legkellemetlenebb tünete a rendszerint csak az egyik alsó végtagba lefutó éles, égető fájdalom, melyet derékfájás is kísér, ám ez általában enyhébb, mint a lesugárzó fájdalom. Az idegfájdalmat kísérheti zsibbadás, bizsergés, érzészavar, reflexkiesés és izomgyengeség is. A tünetek az ideg lefutásának megfelelően, de annak bármely részén jelentkezhetnek – a fartájéktól egészen a lábujjakig. A fájdalom fekvéskor és járás közben általában enyhül, míg álláskor és üléskor fokozódik.

A tünetek helyéből és jellegéből következtethetünk az ideg összenyomatásának helyére:

· L5 gyök: ha az ötödik deréki csigolya felett kilépő gyök kerül nyomás alá, akkor a fájdalom és az égető érzés a lábszár külső, elülső felszínén és a nagy lábujjban érezhető. A kialakuló izomgyengeség miatt nehezítetté válik a sarokállás, és a lábujjak felemelése.

· S1: amennyiben a keresztcsont felett kilépő gyök nyomódik össze a fájdalom a comb hátsó oldalán, a lábszár külső szélén és a kisujjban jelenik meg, hiányozhat az Achilles-reflex (az Achilles-ínra ütve a lábfej lefelé rándul) és a lábujjhegyre állás nehéz, vagy akár lehetetlen a beteg számára.

Mi okozhat isiászt?

Az isiász oka tehát valamilyen, a gerincet érintő térszűkítő folyamat, melynek következtében az ülőideget alkotó ágak összenyomódnak, s ez az általuk beidegzett alsó végtagi területen változatos neurológiai tüneteket okoz. Ezt számtalan ok előidézheti:

· Porckorongsérv: az egyik leggyakoribb ok az évek során vizet vesztett, berepedezett porckorong kitüremkedése, mely a kilépő gyökök vagy a gerincvelő helyét is erősen szűkítheti.

· Porckorong degeneráció: az ellapult porckorongok miatt a csigolyák közötti távolság csökken, ugyanakkor instabillá válik az adott gerincrészlet, ami ellen csontfelrakódásokkal védekezik a szervezet. E folyamatot súlyosbítja a lötyögés okozta irritáció miatt felszabaduló gyulladásos fehérjék felszabadulása, melyek az ideg gyulladását és fájdalmát is fokozzák.

· Spondylolisthesis: a csigolyát folyamatosan érő mechanikai stressz hatására az arra hajlamosakban a csigolyaív elrepedhet, és a csigolyatest elmozdulhat, jelentősen csökkentve az idegi elemek helyét.

· Spinalis stenosis: főként 60 év felett jellemző, hogy a gerinccsatorna beszűkül a gerincet alkotó elemek degenerációja, kopása miatt.

· Csontritkulás: idősebb korban a csontritkulás miatt meggyengült szerkezetű csigolyatestek összeroppanása is jelentősen csökkentheti a rendelkezésre álló helyet.

· Egyéb okok: az isiász hátterében állhat még gerincvelői tumor, fertőzés, izomsérülés (ilyenkor a felszabaduló gyulladásos faktorok felelősek elsősorban a fájdalomért), de a terhesség során megváltozott hormonális állapot és súlypont-eltolódás is előidézheti a tünetet.

Más is okozhat hasonló tüneteket?

A sacroiliacalis ízület

Igen, például a sacroiliacalis ízület problémája okozhat az isiászhoz hasonló, deréktáji és lefelé, az alsó végtag belső oldalára is kisugárzó mély fájdalmat. Ilyenkor tehát nem a gerincnél, hanem a csípőcsont és a keresztcsont közötti kis ízületben kell keresni a baj forrását, és természetesen a terápia is erre a területre kell, hogy irányuljon.

Piriformis-szindróma

Szintén hasonló tüneteket produkál az ún. piriformis-szindróma, mely egy viszonylag rövid, a csípő mozgatásában részt vevő izom (m. piriformis, vagy körteképű izom) túlzott feszülése miatt alakul ki. Ezen izom mélyen, a nagy farizom alatt helyezkedik el, és zsugorodása esetén nyomást gyakorolhat az alatta futó ülőidegre. Ennek eredményeképpen megjelenik az isiász jellegű fájdalom és zsibbadás, mely ilyenkor a valódi isiásszal szemben inkább a fartájékra és a térdek területére koncentrálódik. Bár itt is az ülőideg irritálódik, a definíció szerint ez nem valódi radiculopathia (a gerincvelői ideg rendszerint gyulladásos bántalma), s ezért nem nevezhetjük isiásznak. A terápia kulcsa a zsugorodott izom nyújtása, lazítása, ami megfelelő masszázs-technikákkal, illetve a beteg által végezhető nyújtógyakorlatokkal igen hatásosan megvalósítható.

Hogyan kezelhetjük az isiászt?

Akut ellátás

Az isiász megfelelő terápiáját természetesen az határozza meg, hogy milyen okból jött létre a gyöki kompresszió (összenyomatás). Általános szabály, hogy a hirtelen kialakuló, erős fájdalom megjelenésekor jótékony hatású egy-két nap ágynyugalom. Ilyenkor a gyulladás és a fájdalom mielőbbi csökkentése a cél, amiben a fájdalmas terület hűtése is segít, de alkalmazhatunk fájdalomcsillapító szereket is krém vagy gyógyszer formájában. Súlyos fájdalmak esetén a kezelőorvos injekció beadása mellett is dönthet, ami gyorsan enyhít a kínzó tüneteken.

Hosszútávú kezelés – mozgásterápia

Amint a panaszok enyhülnek, célszerű minél hamarabb elkezdeni a mozgásterápiát. Mivel a probléma forrása legtöbbször a deréki gerincszakasz instabilitása, amihez a porckorongok kopása és a gyenge törzsizomzat egyaránt hozzájárul, a legfontosabb ezen terület megerősítése, illetve a megfelelő deréki homorulat kialakítása. Célzott mozgásprogrammal  a has-, és a hátizmoknak nem csupán az erejét növeljük, de megtanítjuk tudatos használatukat is.

A megfelelő tartás kialakításához hozzájárul a csípő körüli izmok karbantartása is (a túlfeszült izmok nyújtása, gyengék erősítése) és a medence dőlésének beállítása. A tudatosságot a hétköznapi tevékenységek – emelés, sporttevékenység – során is meg kell őrizni. Az aktív élet, rendszeres torna és séta, valamint a hosszantartó állás és ülés kerülése jó eséllyel megóvja a betegeket a tünetek visszatérésétől.