A csípő kopásos megbetegedése (coxarthrosis)

Mit kell tudnunk a csípőízületről?

A csípő felépítése

A csípőt a medencecsontok találkozásánál található, félgömb alakú mélyedés (acetabulum), és az ebbe belefekvő gömbölyű combfej (caput femoris) alkotja. Az ízület stabilitását nem csak a csontos struktúrák illeszkedése biztosítja, de az erős tok és szalagrendszer is. Szükség is van erre a nagyfokú stabilitásra, hiszen a csípő már az egész törzs súlyát hordozza, miközben lehetővé teszi, hogy az alsó végtag a tér mindhárom síkjában elmozdulhasson – tehát a mobilitást és a stabilitást egyaránt szolgáló szerkezettel bír. Szintén e kettős funkciót szolgálják a csípőt körülvevő nagy tömegű és erejű izmok.

Anatómiai jellemzők

A csípőízület egészsége szempontjából nagy jelentőségű, hogy az ízületet alkotó csontfelszínek megfelelő szögben állnak-e. Az egyik legfontosabb tényező a combnyaknak a combcsont tengelyével bezárt szöge (collodiafizeális szög) és a combfejnek-combnyaknak a vízszintes síkban való kitérése a combcsonthoz képest (antetorsio), de a combfej vagy a vápa (mélyedés, amibe az ízületi fej belefekszik) alaki vagy méretbeli eltérése a normálistól is komoly problémákat okozhat.

Mit jelent pontosan az arthrosis kifejezés?

Arthrosis alatt olyan degeneratív (kopásos) elváltozásokat értünk, mely az egész ízület felépítésére és működésére hatással van.

Változások az ízületi porcban

Elsőként az ízületi felszíneket borító porc szerkezete változik meg: a korábban sima felszín felrostozódik, berepedezik, majd egyre mélyebb hasadékok keletkeznek rajta, és a porcborítás helyenként le is válik. A folyamat végén akár teljesen porcmentes részek is keletkezhetnek, ami jelentős fájdalmat és funkcióvesztést okoz az ízületben.

Végül az ízület összes része érintetté válik…

Az arthrosis azonban nem csak a porcos felszíneket érinti, de hatással van a porc alatti csont szerkezetére is: néhol megvastagodások, néhol kis csontüregek, ún. degeneratív ciszták keletkeznek – ez utóbbiak ürege összeköttetésben van az ízülettel, és a mozgások során beléjük préselődő ízületi nedv komoly fájdalmat okozhat. Az arthrosisos állapot az ízületi hártya folyamatos gyulladását (synovitis) idézi elő, és az ízületet körülvevő tok zsugorodását, megvastagodását, akár részleges meszesedését is okozhatja. A nem teherviselő felszíneken, tehát az ízület peremrészein jellegzetes csontfelrakódások (osteophyta) keletkeznek, melyek deformálják az ízesülő csontvégeket és feszíthetik az ízületi tokot.

Általános tünetek

 Ezen tényezők együttesen felelősek az arthrosis kellemetlen tüneteiért, ezek:

  • a fájdalom: a kopásos folyamat előrehaladtával a fájdalom jellege és mértéke is változik. Kezdetben csak nagyobb megterhelést követően jelentkezik, majd megjelenik az ún. indítási fájdalom, ami a mozgás kezdetekor a legerősebb, de néhány mozdulat után fokozatosan eltűnik. Később a fájdalom aktivitás közben végig fennáll, ám pihenésre elmúlik, végül pedig állandósul.
  • a mozgáskorlátozottság: az ízületi végek deformálódása, a tok zsugorodása és az izmok reflexes, tartós összehúzódása együttesen jelentősen beszűkíti az ízület mozgásait.
  • ropogás (crepitatio): a mozgásokat kísérő jellegzetes hanghatás is az arthrosis eredménye.
  • röntgentünetek: röntgenvizsgálatkor megfigyelhető az ízületi rés elkeskenyedése, a széli részeken lévő csontkinövések, a csontban kialakuló üregek és az ízületet alkotó csontvégek alakjának megváltozása.

Érintett ízületek

Az arthrosis a kor előrehaladtával minden ízületben megjelenik valamilyen mértékben, de az előfordulási gyakoriság és a súlyosság foka igen eltérő: leginkább a kéz-, a csípő-, a térd- és a gerinc kisízületei érintettek.

Hajlamosító tényezők

Ahogy a fentiekből is kiderül, a kopásos elváltozások elsősorban a korral, az ízület elhasználódásával állnak összefüggésben, ám vannak olyan tényezők, amik e folyamatokat felgyorsíthatják: például egy korábbi sérülés miatt megváltozott ízületi szerkezet, vagy valamilyen, az ízületeket is érintő betegség (rheumatiod arthritis, stb.). Mint annyi más mozgásszervi megbetegedésre, az arthrosisra is igaz, hogy kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak.

Mi jellemző a csípő arthrosisára?

A csípő arthrosisa (coxarthrosis)

Definíció szerint a csípőben bekövetkező porc- és csontkárosodás következtében fellépő fájdalom, deformitás és mozgáskorlátozottság jellemzi a csípőízületi arthrosist. Primer (elsődleges) coxarthrosis a korral járó, „normális” kopásos folyamatok eredményeképpen jön létre, míg a szekunder (másodlagos) coxarthrosis  valamilyen korábbi csípőízületi elváltozás talaján alakul ki, sokszor már igen fiatal korban.

Változó fájdalom

A csípő esetében is jellemző a fájdalom jellegének változása. A kezdeti bizonytalan diszkomfort érzés, a terhelés után fellépő fáradtság először indítási fájdalommá alakul (az első mozdulatok fájdalmasak, majd az ízület „bejáratódik”), majd a mozgás során sem csökkenő, egyre kellemetlenebb érzéssé válik. Végül a fájdalom állandósul, és akár a beteg éjszakai pihenését is megzavarhatja. Érdekesség, hogy a fájdalom nem csak a csípőnél érezhető, de a lágyékhajlatba, a fartájékra, a comb elülső részébe, de akár még a térdbe is kisugározhat.

Mozgáskorlátozottság

Az ízület deformálódása és a környező lágyrészek zsugorodása egyre inkább beszűkíti az ízületi mozgásokat, ami egy idő után már a hétköznapi tevékenységekben is problémát okoz (pl. zokni felvételekor, villamosra való felszálláskor). A mozgáskorlátozottság iránya egy jellegzetes sorrendet követ: először az alsó végtag hátranyújtása, majd befelé forgatása, oldalra emelése és végül előre hajlítása válik korlátozottá.

Sántítás

A beszűkülő mozgások, illetve az ízület deformálódása miatt kialakuló végtaghosszbeli különbségek egyaránt felelősek a beteg járásképének megváltozásáért, a sántítás megjelenéséért. E tényezők együttesen rontják a beteg életminőségét, csökkentik terhelhetőségét, lassanként lehetetlenné téve a hétköznapi feladatok ellátását is.

Röntgentünetek

A folyamatok előrehaladása röntgenvizsgálattal is nyomon követhető: kezdetben csak az ízületi rés szűkülése, a kontúrok elmosódása figyelhető meg. Idővel megjelennek a terhelési felszínek jellegzetes elváltozásai (megvastagodott, tömörebb területek és üregek), a széli részeken feltűnnek a csontfelrakódások, majd a combfej is elveszti gömbölyű alakját.

Mi hajlamosíthat csípőarthrosisra?

A csípőarthrosis elsődleges, az életkor előrehaladtával gyakoribbá váló formájának megjelenését elsősorban a túlterhelés és a túlsúly siettetheti, de a genetikai tényezők sem elhanyagolhatók.

Szekunder arthrosis többféle, gyerekkori (veleszületett csípőficam, Perthes-kór, gyulladásos betegségek, stb.) és felnőttkori (gyulladásos kórképek, ízületbe hatoló törések, anyagcsere-betegségek, stb.) csípőbetegség talaján fordulhat elő. Ezen állapotokat, mivel szinte törvényszerűen maguk után vonják a csípő idő előtti degenerációját, prearthrosisnak nevezzük.

A felsoroltakon kívül ide tartoznak még a combnyak és a comb által bezárt szög eltérései is: a két tengely normálisan (felnőttek esetében) 120-130 fokot zár be. Amennyiben ez a szög nagyobb (coxa valga) vagy kisebb (coxa vara), az ízületi felszínek érintkezése nem lesz tökéletes, megnő az egységnyi területre eső nyomás, és felgyorsul a porckárosodás üteme.

Hogyan diagnosztizálják a csípőízületi porckopást?

A gondos fizikális vizsgálatot (mely kiterjed például az ízületi mozgások nagyságának mérésére, vagy a csípő körüli izmok erejének vizsgálatára) és a képalkotókkal (általában röntgennel) készült leleteket a beteg pontos kikérdezése egészíti ki. A meghatározott szempontok szerint zajló beszélgetést olyan objektíven is értékelhető kérdéssorok egészítik ki, ahol a beteg számszerűen is értékelheti például a fájdalom mértékét, a megtehető járástávolságot, vagy a napi aktivitást. A részletes kérdőív (szaknyelven: funkcionális skála) kitöltése lehetővé teszi a szakember számára, hogy képet alkosson a beteg állapotáról, ennek megfelelően kitűzze az elérhető célokat és ennek szellemében tervezze meg a személyre szabott terápiát.

Hogyan kezelhető a csípő arthrosisa?

Megelőzés

Bármi is okozza a csípő porcfelszíneinek pusztulását, nagyon sok lehetőségünk van az állapot megelőzésére. A normális testsúly elérése és megtartása, a rendszeres sport, az aktív életmód és a kiegyensúlyozott táplálkozás (a hiánybetegségek elkerülésére), mind-mind hátráltatják a káros folyamatokat. Amennyiben a porckopást valamilyen ismert betegség váltja ki, természetesen fontos az alapbetegség mihamarabbi kezelése, például az ízületeket érintő gyulladások (arthritis) mielőbbi felszámolása. A megelőzés drasztikusabb, ám kétség kívül hatékony módja az arthrosist gyorsító eltérések műtéti korrekciója. Ilyenkor a combcsonton vagy a medencén végzett beavatkozás az ízületi felszínek tökéletesebb illeszkedését, és ezáltal a porcpusztulás lassulását eredményezi.

Gyógyszeres kezelés

A tünetek megjelenésekor is sokféle eszközünk van a beteg állapotának javítására: a fájdalmas, gyulladásos időszakokban gyógyszeresen – izomlazítókkal, gyulladáscsökkentő- és fájdalomcsillapító szerekkel – enyhíthetünk a beteg kínjain.

Fizioterápia

Igen elterjedt, és a betegek között népszerű terápiás módszer az extenziós kezelés, ahol egy szerkezet segítségével az ízületi felszíneket eltávolítják kissé egymástól, felszabadítva a porcot az állandó, fájdalmat kiváltó nyomás alól. Az ízületet körülvevő lágyrészek (tok, szalagok, izmok) kóros zsugorodásának oldására (contractura) különböző manuális technikákat, illetve aktívan végzett nyújtógyakorlatokat alkalmazhatunk.

Adri1

A combközelítő izmok aktív nyújtása.

Nagy jelentőségű a csípőizmok megerősítését, és az ízület mozgékonyságának növelését célzó gyógytorna, melyet tehermentesített helyzetben a legkellemesebb végezni (függesztőrácsban vagy vízben). A gondosan kiválasztott tornagyakorlatok mind a zsugorodott lágyrészek nyújtására, mind a csípő körüli izomzat megerősítésére alkalmasak, anélkül, hogy az ízületet felesleges terhelésnek tennék ki, vagy fájdalmat provokálnának. A csípőt célzó gyakorlatok mellett helyet kap a mozgásterápiában az állóképesség fejlesztése (remek lehetőség erre az úszás, vagy a Nordic Walking), illetve a tartást – és az egyensúlyérzéket javító tréning is.

Tanulmányok bizonyítják, hogy a legnagyobb mérvű, és legtovább tartó javulást a manuális terápia és a célzott gyógytorna együttes alkalmazásával érhetjük el, így érdemes mindkét kezelési módot igénybe venni.

Segédeszközök

Idővel szükségessé válhat valamilyen segédeszköz – járóbot vagy mankó használata – amelyet mindig az ellenoldali kézben kell tartanunk, hogy valóban csökkentse a terhelést a problémás oldalon (ha az azonos oldali kézben van a bot, akkor csak növeljük a végtagra nehezedő nyomást!). Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy amennyiben már elindult egy arthrotikus folyamat a csípőben (és ez a térdízületre is igaz), nem szabad halogatni a bothasználatot, főként ha hosszabb távú gyaloglásra, lépcsőzésre kényszerül a beteg. Bár sokan szégyellik, hogy segédeszközre szorulnak, valójában nagyon sok felesleges fájdalomtól kímélhetik meg ezáltal magukat.

Műtéti lehetőségek

Előrehaladott arthrosis esetén az elviselhetetlen fájdalom és mozgáskorlátozottság a csípő művi ízülettel való pótlásával szüntethető meg. A műtét során általában totális csípőízületi endoprotézist (TEP) ültetnek be, tehát mind az ízületi vápát, mind az abba belefekvő combfejet mesterséges alkotókkal pótolják.

Ma már e műtéti típusnál is lehetőség van az ún. minimál invazív technika alkalmazására. Ennek során a kisméretű metszésnek (10 cm alatti!), illetve a lágyrészek (tok, izmok) megkímélésének köszönhetően mind a fájdalom, mind a vérzés mértéke töredéke a hagyományos műtéti technikával összehasonlítva. Az operációt követően a szakszerű gyógytorna végzésével, illetve a hétköznapokra vonatkozó szabályok betartásával a beteg ismét visszanyerheti a fájdalommentes mozgás élményét.

A mindennapokra…

Mint minden mozgásszervi probléma esetén, itt is döntő jelentőségű a beteg megfelelő oktatása, felvilágosítása. Fontos, hogy az ízületvédelem ne csupán a kezelések idején valósuljon meg, de a nap minden órájában, az összes hétköznapi tevékenység során, ezzel is javítva a terápia hatékonyságát. Tudatosítani kell a betegben, hogy az arthrosis kezelése egy hosszútávú, rendszeres gyógytornát és állandó odafigyelést igénylő feladat, melynek főszereplője ő maga. Amennyiben sikerül beépíteni a mindennapokba a csípő karbantartását, a várt eredmények nem maradnak el, és a panaszok enyhülésére, a funkciók akár nagymértékű javulására is számíthatunk.