Az V. lábközépcsont törése (V. metatarsus törés, Jones-törés)

Hol található pontosan az ötödik lábközépcsont?

A láb, a kézhez hasonlóan rengeteg apró csontból áll. A láb leghosszabb csontjai a lábközépcsontok (ossa metatarsalia), melyekből öt darab van, és melyekhez az ujjak alappercei kapcsolódnak. Mivel a számolást az öregujjtól kezdjük, V. lábközépcsontnak az egyik végével a kisujjhoz, másik végével az ún. köbcsonthoz (os cuboideum) ízesülő, a láb külső élénél található hosszú csontot nevezzük.

Hogyan sérülhet az V. lábközépcsont?

Az V. lábközépcsont törése viszonylag gyakori sérülés, főként az idősebbek, illetve a sportolók körében. A csont sokszor nem megfelelő landolás, vagy egyenetlen talajon történő futás során sérül, amikor például befelé fordul a boka, így a testsúly a talp külső részére terhelődik. A sérülés mechanizmusából is következően az V. metatarsus töréséhez gyakran társulnak más sérülések, pl. bokarándulás, vagy a láb más csontjainak törése. Ez a töréstípus jellemzően a futással, ugrással, gyakori irányváltásokkal járó sportokban fordul elő, mint a labdarúgás, a kosárlabda, de gyakori a balett-táncosok körében is. Az V. lábközépcsont másik jellegzetes sérülési típusa amikor egy, a csontot tapadó ín hirtelen nagy erejű rántása szakít ki a csontból egy darabot (szakításos törés).

Mi a Jones-törés?

A Jones-törés szintén az V. lábközépcsont törését jelenti, ám ez ún. fáradásos törés, amikor az erősen igénybevett lábcsontokon a folyamatos mechanikai stressz mikrotraumákat, egészen apró sérüléseket hoz létre, ami végül a csont töréséhez vezet. Mivel ez a típusú sérülés főként a versenysportolókat, profi táncosokat érinti, gyógyítása akár bonyolultabb is lehet, mint egy egyszeri traumára kialakuló törés kezelése. Az állandó ütközések hatására ugyanis a csont anyagcseréje is megváltozik (a csontbontás kerül túlsúlyba), és a megváltozott csontszerkezet jóval nehezebben gyógyul, illetve hajlamos az újbóli sérülésre. Ezért időnként csak műtétileg sikerül a gyógyulást elérni, de  sokszor elegendő a terhelés csökkentése, illetve a megfelelő gyógytorna végzése is. (Más alsó végtagi csontokon is előfordul ilyen típusú, túlterheléses-, vagy stressz-törés, ami akár egyszeri nagy fizikai igénybevétel hatására is kialakulhat. Sok esetben a pihenés, a végtag nyugalomba helyezése is elegendő ahhoz, hogy a tünetek visszafejlődjenek, és a törés spontán meggyógyuljon.)

Milyen tünetei vannak az V. metatarsus törésének?

Jellemző tünet a hirtelen fellépő, éles fájdalom, mely a láb vagy a boka külső oldalán érezhető. A fájdalom álláskor, járáskor (főként egyenetlen talajon) fokozódik, a beteg sokszor sántítva tud csak járni, vagy akár egyáltalán rá sem tud nehezedni a sérült lábra. A sérülést időnként hallható reccsenés is kíséri. Idővel a láb és a boka külső része bedagad, elszíneződik, merevvé és érzékennyé válik. Súlyos esetben akár látható is a törött csont megváltozott alakja.

Hogyan diagnosztizálják az V. metatarsus törését?

Bár a tünetek általában egyértelművé teszik a diagnózist, természetesen minden esetben készül röntgenfelvétel az adott területről, hogy a törés súlyosságát, az esetleges elmozdulás mértékét, illetve a társsérülések meglétét is megítélhessék.

Hogyan kezelik a V.lábközépcsont törését?

Amennyiben a törés jellege nem indokolja a műtéti beavatkozást, gipszrögzítést alkalmaznak. A rögzítés ideje általában 6-8 hét, de a kezelés hosszát meghatározza a törés súlyossága, jellege, a beteg gyógyulási hajlama, illetve hogy vannak-e egyéb sérülései is (szalagszakadás, más csontok törése, stb.).  A törésgyógyulás elősegítésére érdemes D-vitamint és kalciumot szedni a rögzítés ideje alatt. Ha a konzervatív (nem műtéti) kezelés nem sikeres, vagy a törés állapota szükségessé teszi, operációra kerül sor, mely után szintén gipsz viselése szükséges.

A gipsz levétele után a hosszantartó rögzítés miatt elvesztett bokamozgások és a láb mozgékonyságának visszanyerése a fő cél. Ezt megfelelő gyógytorna végzésével, illetve különböző fizioterápiás technikák (masszázs, stretching, ízületi mobilizáció) alkalmazásával érhetjük el. A láb dagadását a vénás keringést serkentő tornával, a láb felpolcolásával, rugalmas fásli vagy tape használatával csökkenthetjük, de nagyon jó hatású lehet a vízben végzett lábtorna is. A víz ugyanis egyrészt a mozgások kivitelezését segíti az izmok ellazítása révén, másrészt a hidrosztatikai nyomásnak köszönhetően csökkenti az ödémát.

Itt is, mint minden sérülés rehabilitációjában, nagyon lényeges az aktivitáshoz, sporthoz való visszatérés fokozatossága, és a betegek megfelelő oktatása.