Az Achilles-ín teljes szakadása

Hol van pontosan az Achilles-ín?

A lábszár hátsó részén egy három részből álló izomcsoport húzódik: egy-egy izom kissé a térd felett, kétoldalt ered (musculus gastrocnemius lateralis et medialis), a harmadik pedig a térd alatt, a lábszárcsontok hátsó felszínéről, tehát ez utóbbi nem hidalja át a térdízületet (musculus soleus). E három izom együttesen alkotja a vádli izomzatát (összefoglaló nevük a musculus triceps surae, ahol a tri- előtag utal a hármas eredésre), majd összeszedődve egy közös ínba létrehozzák a test legerősebb inát: az Achilles-inat, mely a sarokcsonton tapad.

A vádli izomzatának elsődleges funkciója a láb lefeszítése (a talajon állva tehát a lábujjhegyre állás kivitelezése), de a két magasabban eredő izom révén a térd hajlításában is szerepe van.

Hogyan szakadhat el az Achilles-ín?

Bármilyen erős is ez az ín, viszonylag gyakran előfordul, hogy elszakad. Jellemzően sporttevékenység közben fordul elő, hirtelen elinduláskor, irányváltoztatáskor, vagy gyors kitöréskor (pl. teniszezés során). Elsősorban a harmincas, negyvenes korosztályt (egészen pontosan a 35-50 év közöttieket)  érinti ez a sérüléstípus. Természetesen vannak olyan tényezők, amik hajlamosítanak az Achilles-ín szakadására, például:

    •    a kellő rugalmasság hiánya,
    •    degeneratív folyamatok,
    •   a nem megfelelő bemelegítés,
    •   a gyenge izomzat,
    •   a láb statikai problémái,
    •   a helytelen edzésterv,
    •   vagy egy korábbi boka-, lábszár-, vagy Achilles-ín sérülés utáni nem megfelelő rehabilitáció.

A fentiek mellett a korábbi sporttevékenység során szerzett mikrosérülések, és az ín elhasználódása is növelheti a szakadás kockázatát. Jellemző, hogy a fiatalon rendszeresen sportoló, majd hosszabb szünet után ismét mozogni vágyók kellő bemelegítés nélkül, hirtelen túl nagy terhelésnek teszik ki magukat, és ekkor szenvedik el ezt az igen súlyos sérülést („sörmeccs-sérülés”).

Igen ritkán nyílt sérülés is előfordul, amikor valamilyen éles tárgy egyszerűen elmetszi az inat.

Milyen tünetekkel jár az Achilles-ín teljes szakadása?

A hirtelen fellépő heves fájdalom mellett a sérültek sokszor reccsenő hangot is hallanak, és úgy érzik, mintha erősen megrúgták, vagy megütötték volna az Achilles-inukat. Általában nem tudnak ráállni a sérült végtagra, a lábujjhegyre állás pedig kivitelezhetetlen számukra. Sokszor látszik is a szakadás helyén lévő bemélyedés.

Bár a jellegzetes tünetek sokszor már a fizikális vizsgálat során is egyértelművé teszik a diagnózist, általában valamilyen képalkotó módszerrel (MRI, vagy ultrahang) is megtekintik a sérült területet.

Hogyan kezelik az Achilles-ín szakadását?

Műtét

A kezelés elsősorban műtéti (amennyiben a beteg általános állapota ezt megengedi): a szakadt inat fedetten vagy feltárás mellett összevarrják. Ezután gipszsínben, majd hosszabb ideig körkörös gipszben rögzítik a végtagot. A gipsz általában térd alatt végződik, de mivel a vádlit alkotó három izomból kettő áthidalja a térdízületet, van ahol még a térdet is magában foglalja a gipsz, hogy az izmok, és ezáltal az Achilles-ín feszülése is teljes mértékben megszűnjön. Ebben az időszakban fontos az egészséges végtag és a sérült oldal szabadon lévő ízületeinek (lábujjak, térd, csípő) átmozgatása, ami egyrészt a vérkeringést javítja, másrészt csökkenti a mozgáshiányból adódó izomgyengülést. Mivel a kezdeti időszakban a sérült egyáltalán nem terhelheti a sérült végtagot, létfontosságú, hogy pontosan elsajátítsa a mankóval vagy járókerettel való közlekedést. A műtéti seb fájdalma hűtéssel, gyógyszerekkel, és a végtag felpolcolásával enyhíthető.

Műtéti heg teljes szakadás után.

Műtéti heg teljes szakadás után.

Később, amikor a beteg állapota megengedi, járógipszet kap, amiben már terhelhető a végtag. Lényeges, hogy a sérült a lehető legteljesebb mértékben megőrizze a normális járásképet (pl. ne forgassa ki a lábát), különben a későbbiekben nehéz lesz visszaszoknia rá.

Mozgásterápia

A gipsz eltávolítása után a gyógytorna elsődleges célja a hosszantartó rögzítés miatt elvesztett bokafunkciók visszanyerése, az Achilles-ín óvatos nyújtása, és a vádli izomzatának újbóli megerősítése. Előbbire elsősorban aktív gyakorlatokat végeztetünk a beteggel: a lábfej le- és visszafeszítése, bokakörzések, stb. mind-mind javítják a boka mozgásait. Az Achilles ín nyújtását a sérültnek betanított, otthon is végezhető nyújtógyakorlatokon kívül manuálisan (enyhe masszázs, stb.), illetve elektroterápiás módszerekkel is segíthetjük. Az izomerősítést ülve, valamilyen eszköz segítségével – pl. gumiszalag ellenében – végzett gyakorlatokkal kezdjük, majd fokozatosan térünk át a testsúlyterheléses feladatokra.

Az Achilles-ín nyújtása.

Az Achilles-ín nyújtása.

Lényeges a normális járáskép kialakítása, illetve itt is nagy hangsúlyt kap  –  a többi alsó végtagi sérülés rehabilitációjához hasonlóan – a proprioceptív tréning. Ez utóbbi során az ízületi helyzet pontos érzékelését, és a nem tudatosuló védelmi funkciókat fejlesztjük. Ennek megvalósítására instabil helyzeteket teremtünk, akár egyszerűen a testhelyzet kiválasztásával, pl. fél lábon állás, akár eszközök (stability trainer, trambulin, stb.) segítségével. Ez a mozgásprogram nagyban segíti a további sérülések megelőzését.

Sajnos az Achilles-ín szakadás rehabilitációja még a leggondosabb kezelés esetén is igen hosszú: a csak a sérült lábon való állás 3 hónap, az elrugaszkodás 1 év múlva megengedett. A versenysporthoz való visszatérés a legtöbb esetben csak 8-9 hónap múlva lehetséges.

Sérülésmegelőzés

A későbbi sérülések elkerülését célozza a sérült felvilágosítása (megfelelő cipő kiválasztása, bemelegítés jelentősége, stb.), és a cipőbe helyezett, a sarkat kissé megemelő talpbetét viselése, főként sport közben. Az Achilles-ín feszülését nem csak talpbetéttel, de tape használatával is csökkenthetjük.