Az Achilles-ín gyulladása

Hol van pontosan az Achilles-ín?

A lábszár hátsó részén egy három részből álló izomcsoport húzódik: egy-egy izom kissé a térd felett, kétoldalt ered (musculus gastrocnemius lateralis et medialis), a harmadik pedig a térd alatt, a lábszárcsontok hátsó felszínéről, tehát ez utóbbi nem hidalja át a térdízületet (musculus soleus). E három izom együttesen alkotja a vádli izomzatát (összefoglaló nevük a musculus triceps surae, ahol a tri- előtag utal a hármas eredésre), majd összeszedődve egy közös ínba létrehozzák a test legerősebb inát: az Achilles-inat, mely a sarokcsonton tapad.

Hogyan károsodhat az Achilles-ín?

A vádli izomzatának elsődleges funkciója a láb lefeszítése (a talajon állva tehát a lábujjhegyre állás kivitelezése), de a két magasabban eredő izom révén a térd hajlításában is szerepe van. Amikor a vádli izmai összehúzódnak, a feszülés áttevődik az Achilles-ínra. Ha a feszülés túl erős, vagy nagyon sokszor ismétlődik, akkor az ínszövet károsodhat.

Mit jelent az Achilles-ín gyulladása?

A gyulladás nem a legpontosabb kifejezés az állapotra, mert valójában egy krónikus (hosszantartó) irritáció miatt kialakult szövetkárosodás és fájdalom jellemző ilyenkor. Erre utal, hogy latinul a korábban elterjedt tendinitis kifejezés helyett (mely az ín gyulladását jelenti), ma már inkább a tendinopathia (ínkárosodás) megnevezést használják, ám a köznyelvben még mindig inkább Achilles-ín gyulladásnak nevezik ezt az állapotot.

Meglehetősen gyakori kórkép, elsősorban a fiatal, rendszeresen sportoló, esetleg a sportolást hosszabb kihagyás után újrakezdő férfiak körében. Különösen veszélyeztetettek a maratoni futók, a triatlonisták, a futballisták, illetve az atléták.

A tünetek általában lassan, fokozatosan alakulnak ki a rendszeres túlerőltetés következtében, de időnként hirtelen is felléphetnek.

Milyen tünetei vannak az Achilles-ín gyulladásnak?

A legjellemzőbb tünet a sarok- és bokatájon érezhető fájdalom, illetve az ín orsószerű megvastagodása. Enyhébb esetben az ín fájdalma és merevsége csak gyengén érezhető, főként este, vagy egy megerőltető nap után reggel, felkeléskor. A megerőltetés olyan tevékenységek végzését jelenti, amik fokozottan veszik igénybe a vádlit és az Achilles-inat: ide tartozik a túl sok futás, a mértéktelen gyaloglás, ugrálás. A fájdalom és nyomásérzékenység fokozódik sportolás közben, különösen lábujjhegyre álláskor vagy a vádli nyújtásakor. Ezek a mozdulatok időnként recsegésszerű hangot is kiválthatnak (crepitatio). Súlyosabb esetben a beteg nem tud ránehezedni a fájdalmas végtagra, sántítva jár.

Annak ellenére, hogy az ín orsószerűen megvastagodik, főként a sarokcsont feletti néhány cm-es szakaszon, ez a szövetburjánzás valójában az eredeti struktúra megbontása révén gyengíti az inat, mely így a további erőltetés hatására gyakran teljesen elszakad.

Az Achilles-ín tartós irritációja a sarokcsonton lévő íntapadásnál akár csontfelrakódást is okozhat (Haglund-sarok), mely nagyban megnehezíti a cipőviselést. A kiemelkedés műtéti úton távolítható el.

Mi hajlamosít az Achilles-ín gyulladásra?

A legfontosabb kiváltó ok az ín ismétlődő és hosszantartó igénybevétele. Emellett számos hajlamosító tényezőt ismerünk, mint:

·         a láb statikai problémái (pl. a lúdtalp, amikor a sarokcsont kóros helyzete miatt megváltozik az ín húzási iránya

·         túl feszes vádli, merev boka (beszűkült bokamozgások)

·         nem megfelelő lábbeli

·         deréktáji problémák miatti idegi érintettség (pl. porckorongsérv az L5-S1 szegmenseknél)

·         korábbi sérülés (bokarándulás, Achilles-ín sérülés) utáni nem megfelelő rehabilitáció

·         a bemelegítés hiánya

·         izomgyengeség

·         túlsúly.

Hogyan diagnosztizálják az Achilles-ín gyulladását?

A vizsgálat során az Achilles-ín részleges vagy teljes szakadásától kell elkülöníteni. Ezt a gondos fizikális vizsgálat mellett képalkotó eljárások  (röntgen, ultrahang, MRI) is segíthetik.

Hogyan kezeljük az Achilles-ín gyulladást?

A kezdeti időszakban  a fájdalom csillapítására a legjobb módszer a végtag pihentetése, nyugalomba helyezése. Súlyosabb tünetek esetén akár mankóval is tehermentesíthetjük átmenetileg az inat. Az ín ellazulását segíthetjük gyengéd szöveti masszázzsal, éjszakai sín, tape, illetve speciális talpbetét használatával, mely utóbbi kissé megemeli a sarkat, így csökkentve az ín feszülését.

Tape segítségével csökkenthető az ín feszülése.

Tape segítségével csökkenthető az ín feszülése.

Amennyiben a láb statikai eltérése okozta a gyulladást, célszerű egy ortopédiai vizsgálat elvégzése, és az eltérések korrekciója. Gyógyszerek, és nemszteroid gyulladásgátlók helyi alkalmazása is segítheti a gyógyulást (szteroid tartalmú szerek használata azért nem javasolt, mert fokozzák az ínszakadás veszélyét!).

Rendkívül fontos, hogy a szakember által vezetett mozgásprogram során a beteg fokozatosan térjen vissza a hétköznapi- és a sportaktivitáshoz. A gyógytorna során hangsúlyt kell fektetni a bokamozgások teljes terjedelmének megszerzésére, az Achilles-ín nyújtására, a vádli megerősítésére és a propriocepció fejlesztésére.

Achilles-ín nyújtása padon.

Achilles-ín nyújtása padon.

Az izomfejlesztésre az ún. excentrikus gyakorlatok a legmegfelelőbbek. Ilyenkor az izom nem azáltal végez munkát, hogy összehúzódik, hanem azáltal, hogy kontrolláltan nyúlik meg. Gondoljunk arra, hogy egy súlyzó felemelésénél jóval nehezebbnek érezzük annak lassú leengedését! Ez a gyakorlattípus különösen alkalmas a vádli izmainak megerősítésére és a sportolás (elsősorban a futás) közben betöltött szerepére való felkészítésre. A proprioceptív tréning során az ízületi helyzet pontos érzékelését, és a nem tudatosuló védelmi funkciókat fejlesztjük. Ennek megvalósítására instabil helyzeteket teremtünk, akár egyszerűen a testhelyzet kiválasztásával, pl. fél lábon állás, akár eszközök (stability trainer, trambulin, stb.) segítségével. Ez a mozgásprogram nagyban segíti a további sérülések megelőzését.