A teniszkönyök

Mi a teniszkönyök?

A teniszkönyök  (epicondylitis lateralis humeri) a könyök külső oldalának jellegzetes fájdalmával és a könyökízület merevségével járó kórkép. Főként a 40-50 év közötti korosztályt érinti, legfőbb oka az alkar feszítőizmainak megerőltető használata.

Az alkar kézháti oldalán végighúzódó izmok a könyök felett, a felkarcsont végén található kis kiemelkedésen, inasan erednek. Áthúzódva a könyökízületen, az alkar területén megvastagodnak, kitelnek, itt található az izomhas, ami az alkar gömbölyű formáját adja. A csuklót azonban már ismét vékony inak formájában érik el, és így is tapadnak a kézközépcsontokon. Ezen izmok legfontosabb feladata a csukló hátrafeszítése.

Hogyan alakulhat ki a teniszkönyök?

Amikor az alkar feszítőizmai – melyek tehát elsődlegesen a csukló mozgatásáért felelősek – megfeszülnek, a feszülés továbbadódik az inas eredésre is. Amennyiben az összehúzódás nagyon sokszor ismétlődik vagy nagyon erős, az az inak károsodásához, degenerációjához vezethet. Ezen állapot azért is alakulhat ki olyan könnyen, mert az inak itt közvetlenül érintkeznek az alattuk lévő csontos felszínnel, és így sokkal védtelenebbek az őket érő mechanikai hatásokkal szemben.

Melyek a teniszkönyök legfontosabb tünetei?

A fokozatosan kialakuló tünetek közül itt is első helyen a fájdalom áll, mely gyakran már reggel megjelenik, és a napi tevékenységek végzése során egyre erősebbé válik. Főként a csukló erőteljes mozgatásával járó mozdulatok fokozzák a tüneteket, mint a kilincs lenyomása, a befőttesüveg tetejének lecsavarása, a kézfogás, stb. A fájdalom kezdetben csupán helyi érzékenység formájában jelentkezik, a könyök külső oldalán, az inas eredés területén. Később egyre erősebbé válhat, sőt akár az egész alkarba is lesugározhat megnehezítve a beteg mindennapjait. Súlyos esetben éjszaka is oly mértékben fájhat a könyök és az alkar, hogy az alvást is lehetetlenné teszi.

A csukló és az ujjak passzív hajlítása fáldalmat vált ki.

A csukló és az ujjak passzív hajlítása fáldalmat vált ki.

A fájdalom mellett jellemző a könyökízület merevsége, illetve a kéz szorítóerejének jelentős csökkenése.

Milyen okok válthatják ki a teniszkönyököt?

Az elnevezés ellenére a teniszkönyököt nagyon sokféle tevékenység kiválthatja, nem csupán a teniszezés. Minden olyan aktivitás megnöveli a kialakulás kockázatát, ahol a csuklót sokszor, vagy nagy erővel feszítjük hátra, akár ellenállással szemben. Ilyen mozdulatok a teniszen kívül például a tollaslabdában, vagy a ma igen népszerű squash-ban is előfordulnak, de legalább ilyen károsak lehetnek olyan hétköznapi munkák, mint a festés, a favágás, a kötés, a csavarhúzó rendszeres használata, vagy a számítógéppel végzett hosszantartó munka.

A tünetek általában fokozatosan fejlődnek ki, de időnként hirtelen, egy kisebb sérülés kapcsán is kialakulhat a kórkép, például emelés során, vagy egy rosszul kivitelezett sportmozdulat következtében.

Mely tényezők hajlamosítanak a teniszkönyökre?

A teniszkönyök kialakulását a következő tényezők valószínűsíthetik:

  • az alkari feszítőizmok túlzott vagy nem megfelelő használata,
  • rossz technikájú sporttevékenység,
  • nem megfelelő eszközzel végzett sport,
  • a kar izomzatának gyengesége,
  • a kar izomzatának túlzott feszessége,
  • az ízületek merevsége (ide értve nem csupán a könyököt és a csuklót, de a vállat és a nyakat is),
  • nem megfelelő bemelegítés,
  • korábbi könyöksérülés utáni nem megfelelő rehabilitáció,
  • a C5 és/vagy C6 nyaki ideggyökök irritációja, sérülése.

Hogyan diagnosztizálják a teniszkönyököt?

A tünetek egyértelműsége miatt általában a gondos fizikális vizsgálat elegendő a betegség beazonosításához. Jellemző az izomeredés nyomásérzékenysége, illetve, hogy fájdalmat vált ki, ha nyújtott könyök mellett passzívan behajlítjuk a csuklót és az ujjakat, vagy ha kezünkkel adott ellenállással szemben kérjük a betegtől csuklója hátrafeszítését. Amennyiben mégis kétség merülne fel a diagnózis pontosságát illetően, ultrahang vagy MRI vizsgálat segítségével tehetjük biztossá azt.

Hogyan kezelhető a teniszkönyök?

A teniszkönyök terápiája elsődlegesen konzervatív, tehát nem műtéti. A kezelés legfontosabb célja a fájdalom csillapítása mellett a sérült szövetek mielőbbi regenerációja és a mozgásfunkciók helyreállítása. Ebben segít a végtag nyugalomba helyezése, mely legkönnyebben valamilyen rögzítőeszközzel valósítható meg. Ahogy a fentiekből is következik, az alkari feszítőizmok pihentetése érdekében elsősorban a csuklót és a kezet kell fixen rögzíteni. Jótékony hatású lehet az izomeredés alá felhelyezett pántszerű eszköz is, ami csökkenti a fájdalmat, illetve az inak feszülését.

Bár a fájdalom a könyöknél jelentkezik, a csuklót kell rögzíteni.

A csukló rögzítése elengedhetetlen.

Helyileg alkalmazott kenőcsök és szájon át bevehető tabletták segítségével hatékonyan csökkenthető a fájdalom és a gyulladás, de speciális masszázstechnikákkal, és az érintett izmok passzív és aktív nyújtásával (stretching) is sokat javíthatunk a beteg állapotán. Emellett a fizikoterápia számos eszköze is bevethető: az ultrahangos kezelés, az iontoforézis, a TENS készülék alkalmazása mind-mind hozzájárulhat a gyógyuláshoz.

A fájdalomcsillapítást és a feszítőizmok ellazulását egyszerre valósíthatjuk meg az elasztikus ragasztószalag (tape) felhelyezésével. A módszer fő előnye, hogy a csuklómozgások akadályozása nélkül képes tehermentesíteni az alkar izomzatát.

Amennyiben a fenti kezelések nem bizonyulnak eredményesnek, műtéti beavatkozásra kerül sor, melyet általában hosszabb rehabilitációs időszak követ.

A kellemetlen tünetek enyhülésével a mozgásterápia fő célja a könyök- és csuklómozgások visszanyerése mellett az alkari izomzat megfelelő megerősítése és rugalmassá tétele, valamint az ízületi érzékelés (propriocepció) helyreállítása. Természetesen itt is rendkívül fontos a betegek megfelelő oktatása, hiszen a munkavégzésre és a sportolásra vonatkozó tanácsok betartása és a tevékenységekhez való fokozatos visszatérés lesz a tartós gyógyulás záloga.