A combnyaktörés

Hol van a combnyak?

A szervezet leghosszabb csöves csontja a combcsont (femur), melynek a csípőízület alkotásában résztvevő gömbölyű végét nevezzük fejnek (caput femoris), az alatta elhelyezkedő, elkeskenyedő részt pedig nyaknak (collum femoris). A combnyak szöget zár be a combcsont tengelyével (ez az ún. collodiaphysealis szög), mely felnőtteknél normálisan 120-130° között van, de az életkorral a szögérték folyamatosan csökken. A combnyak alatt található két csontos gumó a kis- és a nagytompor (trochanter minor és major), melyeken a csípő mozgatásában résztvevő izmok sokasága tapad.

A combnyak

A combcsont elkeskenyedő része a combnyak (1)

Kiket érint elsősorban a combnyaktörés?

A combnyaktörés – a többi csípőtáji töréshez hasonlóan – jellemzően az idősebb (főként 50 év feletti) korosztályt, ezen belül is elsősorban a nőket fenyegeti.

Mi vezethet a combnyak töréséhez?

Az idősebb korban megszaporodó combnyaktörésekhez számos tényező együttes hatása vezet. Az életkorral a csontállomány szerkezete megváltozik, a csontok törékennyé válnak (amit tovább súlyosbít az idősek közt gyakori csontritkulás), és a vérnyomásproblémák, az egyensúlyozás zavarai, az általános állapot romlása miatt megnő az elesések esélye.

Milyen tünetei vannak a combnyaktörésnek?

Az esést követő csípőtáji fájdalom és érzékenység mellett a combnyaktörés sokszor igen jellegzetes tünetekkel jár: a sérült végtag ugyanis kifelé fordul és láthatóan megrövidül az ép végtaghoz képest, illetve a beteg képtelen a végtagot aktívan megemelni vagy terhelni (az ún. beékelt töréseknél ez utóbbi tünetek elmaradnak, a végtag terhelhető, ám a mozgások fájdalmasak).

A diagnózist természetesen a röntgenfelvétel teszi bizonyossá, mely a későbbi terápiás módszer kiválasztásához is elengedhetetlen.

A csípőtáji törések főként az idősebb korosztályt érintik. (2)

A csípőtáji törések főként az idősebb korosztályt érintik. (2)

Hogyan kezelik a combnyaktörést?

Az esetek túlnyomó részében a kezelés műtéti, csupán néhány beékelt törést (ilyenkor nem áll fent a csontvégek elmozdulásának veszélye, így a törés stabilnak tekinthető) kezelnek konzervatívan, azaz nem operációval.

Amennyiben műtétre kerül a sor, a törés mérete, helyzete, a csontállomány állapota, stb. alapján a kezelőorvos választja ki a legmegfelelőbb műtéti technikát. Hazánkban jelenleg leggyakrabban kanülált combnyakcsavart használnak, de súlyos esetben szóba jöhet csípőprotézis beültetése is.

Mik a teendők a műtét után?

A combnyaktörés valódi veszélyét nem maga a sérülés súlyossága, vagy a műtéti kockázat jelenti, hanem a baleset utáni mozgáskorlátozottság. Az idős emberek fokozattan érzékenyek a hosszantartó fekvés okozta szövődményekre – a felfekvés (decubitus) kialakulására, a különböző fertőzésekre (elsősorban a tüdőgyulladásra), vagy a tromboembóliás történésekre. Az inaktivitás hatására az izmok elgyengülnek, visszafejlődnek, az ízületi mozgások beszűkülnek, romlik az emésztés, megnő a húgyúti fertőzések veszélye. A műtét utáni legfontosabb feladat tehát mind a beteg, mind a gyógytornász számára a mielőbbi mobilizáció – felülés, felállás, és a segédeszközzel történő járás!

Szerencsére a mai korszerű műtéti technikák lehetővé teszik, hogy a sérült már a műtétet követő 2. nap kiülhessen az ágy szélére, és a 3.-4. napon lábra állhasson – természetesen segédeszköz segítségével – ami kezdetben járókeret, később esetleg könyökmankó használatát jelenti.

Miből áll a gyógytorna közvetlenül a műtét után?

A kórházi tartózkodás alatt nagyon fontos a légzőtorna végzése, ami a tüdő megfelelő átszellőztetése révén megakadályozza a kórokozók megtelepedését, és ezáltal a tüdőgyulladás kialakulását. Hasonlóan lényeges a keringésjavító gyakorlatok, a vénás torna rendszeres gyakorlása, ami a rugalmas fásli használatával együtt a trombózis és az embólia rizikóját csökkenti.

A másik végtag és a sérült végtag ép ízületeinek (boka, térd) átmozgatása elengedhetetlen a mozgékonyság megőrzéséhez, az izomzat karbantartására pedig nagyon hasznosak az izomfeszítések (izometriás gyakorlatnak nevezik, mivel az izom úgy feszül meg, hogy közben a hossza állandó marad).

Már a kórházban megkezdődik a csípő körüli izomzat óvatos erősítése oldalt-, majd hasonfekvő helyzetben.

Vannak bizonyos mozgások, melyek jó ideig (3-4 hétig) tiltottak a betegek számára: ide tartozik a sérült végtag a test tengelyén túli közelítése (addukció), és a végtag ki-be forgatása (rotáció), illetve a nyújtott láb megemelése.

Milyen gyógytornát kell végezni a későbbiekben?

A kórházi kezelés után (mely általában 10 napig tart) a mozgásterápia tovább folytatódik. A műtétet végző orvos utasításainak megfelelően fokozatosan emelhető a sérült végtag terhelése (a járókeretet így idővel felválthatja a bot, majd az is elhagyható).

A gyógytorna fő feladata ebben az időszakban (a műtétet követő 6-8. hétig) a csípő- és a combizomzat megerősítése, valamint a járáshibák korrigálása, a normális és biztonságos járáskép kialakítása. Fontos a csípő mozgástartományainak teljes visszanyerése, illetve jótékony hatású lehet a gyógytornász által végzett hegmasszázs, ami a műtéti heg feszülését oldja.

A sebgyógyulást követően igen kellemes és hasznos a víz alatti (subaqualis) torna végzése, mivel itt tehermentesített helyzetben válik lehetővé az alsó végtagi izmok erősítése.

Milyen szövődményei lehetnek a combnyaktörésnek?

A combnyaktörés korai szövődménye lehet a vérömleny (haematoma), mely lassú felszívódása esetén fertőzési góccá válhat, a különböző fertőzések, a beültetett szegek elmozdulása, illetve az idegsérülés (a nervus peroneus profondus sérülése).

A késői szövődmények közé tartozik például a combcsont fejének elhalása és beroppanása (erre a műtét utáni elhúzódó vagy újból jelentkező fájdalom hívhatja fel a figyelmet, oka pedig a törés során a combfej vérellátását biztosító erek sérülése), vagy az álízület (pseudoarthrosis) kialakulása, ami a törés nem megfelelő gyógyulását jelenti. A combnyaktörés felgyorsíthatja a csípőízület alkotóinak kopását (coxarthrosis), illetve előidézheti a sérült végtag rövidülését.

Az egyensúlyfejlesztés nagyon fontos az esésmegelőzésben. (3)

Az egyensúlyfejlesztés nagyon fontos az esésmegelőzésben. (3)

Mit tehetünk a combnyaktörés megelőzésére?

A megelőzés egyik legfontosabb eleme a megfelelő csontállomány megszerzése és megőrzése, mely egy életre szóló feladat. A csontritkulás megelőzésének kulcsa az egészséges étrend mellett a rendszeres (gravitációval szembeni, tehát nem vízben végzett!) testmozgás.

A másik fontos tényező az idősebb korban gyakoribbá váló esések elkerülése. Az esésmegelőzés igen komplex, legfontosabb elemei a következők:

  • az      otthoni környezet biztonságossá tétele (csúszós felületek megszüntetése,      kád helyett inkább zuhanytálca használata, kapaszkodók, korlátok      felszerelése, stb.),
  • megfelelő      szemüveg, biztonságos cipő viselése,
  • a      szedett gyógyszerek rendszeres ellenőrzése, a vércukorszint és a vérnyomás      kontrollja.

A rendszeresen végzett gyógytorna nem csak az egyensúlyérzés és a mozgékonyság fejlesztése révén segít, de a megerősödött csípő körüli izmok közvetlenül is védhetik a combcsontot egy esetleges elesés során. Ugyanerre alkalmas lehet az ún. csípővédő nadrág viselése is. Érdekességképpen megemlítenénk, hogy a Tai-Chi, és ennek vízi formája, az Ai-Chi, rendszeres gyakorlása bizonyítottan csökkenti az esések gyakoriságát.

 Képek:

1.  https://flic.kr/p/owrCrM

2.  https://flic.kr/p/4SgnM4

3.  https://flic.kr/p/5wnxpX